Bejegyzésünkben azokat az alapvető követelményeket vesszük sorra, amelyek a külpiacralépéshez elengedhetetlenül szükségesek. Ezek a következő:

• exportképes termék vagy szolgáltatás
• megfelelő szakembergárda
• megfelelő pénzügyi háttér
• idő

Ezek hiánya esetén valószínűleg nem lesz sikeres a nemzetközi piacra lépésünk, akár a DACH-régió országairól  akár egyéb külföldi piacokról van szó.

Exportképes termék vagy szolgáltatás:

A legalapvetőbb követelmény, hogy legyen exportképes termékünk vagy szolgáltatásunk. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak terméket említünk, de szolgáltatásokat is értünk alatta.) Ez nyilvánvalóan túl evidens kritériumnak tűnik, de ha végigvesszük az ezzel kapcsolatos kérdéseket, akkor kiderül, hogy korántsem annyira magától értetődő a dolog és azért akad több hibalehetőség.

Mikor tekinthető egy termék exportképesnek?

Először is nyilvánvalóan minden jogszabályi feltételnek meg kell felelni, itthon és a célpiacon is (ezt értelemszerűen vizsgálni kell, lásd a piackutatás szerepe). A német piacokat tekintve nagyban szerencse, hogy egyrészt a magyar jogrendszer fejlődését a német jogrendszer nagyban meghatározta, így jellemzően túl nagy meglepetésekre nem kell számítani. Másrészt az EU-csatlakozás kapcsán a magyar jogrendszer jogharmonizációja garantálta a jogszabályok további közelítését. Ugyanakkor vannak olyan területek, amelyek a nemzetállamok továbbra is maguk szabályoznak, így az EU-n belül is léteznek területek, amelyek szabályozása továbbra is eltér egymástól. Ilyen eltérések előfordulnak például a műszaki területeken, vagy az élelmiszeripari termékek esetében. Ez utóbbira például a nálunk közkedvelt mák eltérő jogi és társadalmi megítélése. Míg nálunk pl. a mákos tészta, mákos bejgli ismert és egyéni ízléstől függően kedvelt dolgok, addig Németországban meglehetősen nehézkes az ilyen jellegű élelmiszerek forgalomba hozatala. Nem lehetetlen, de a magyartól eltérő szabályozás miatt nehézkesebb az engedélyezési procedúra. Ezekre az eltérésekre szintén ki kell térni egy alapos piacfelmérésnek, illetve a külpiacralépési stratégiának. 

A jogszabályok mellett az exportálni kívánt termékünk meg kell, hogy feleljen az adott célország szakmai iránymutatásainak. Ez nem feltétlenül esik egybe a jogszabályi feltételekkel, ugyanakkor szintén vizsgálandó. Előfordulhat - és tudunk is olyan konkrét esetekről - amikor a termék forgalomba hozatalát nem tiltotta ugyan jogszabály, de a teljes szakma az adott terméktípus ellen foglalt állást. Lehet persze ilyenkor mondani, hogy piacot kell építeni, fel kell építeni a keresletet stb., de ez általában olyan mennyiségű tőkét igényel, ami egy átlagos kkv-nak nem áll rendelkezésére.

A fentieken túl szükségünk van meghatározható, mérhető, elérhető, vagy legalább látens keresletre, azaz legyen egy olyan célpiac, aki hajlandó megvásárolni a termékünket az általunk kínált áron. Ez a célpiac lehet lakossági (B2C) vagy üzleti (B2B), tapasztalatunk szerint inkább a B2B a gyakoribb, illetve a célravezetőbb.

A lehetséges célcsoportokat vizsgálni szükséges, majd szegmentálással tudjuk kiválasztani a számunkra legmegfelelőbbnek ítélt célcsoportot vagy célcsoportokat, de ez már egy későbbi bejegyzés tárgyát fogja képezni.

Következő bejegyzésünkben a külpiacralépéssel kapcsolatos alapvető követelmények közül a megfelelő szakembergárdával kapcsolatos elvárásokat fogjuk számba venni.