Az ipari és kereskedelmi kamarák a múlt év decemberében készített, több mint 2.200 iparvállalatra kiterjedő felmérése, illetve annak ez év első munkanapján nyilvánosságra hozott eredményei a németországi ipar telephelyi feltételei rendkívül kedvezőtlen alakulását mutatják.

Sőt! – a felmérésben résztvevő vállalatok a 2008. évi első felmérés óta még soha nem voltak ennyire elégedetlenek tevékenységük általános feltételeivel. Szinte minden telephelyi tényezőt rosszabbra értékelték a vállalatok, mint három évvel korábban, a legutóbbi felmérés során. Az átlagos pontszám azon a skálán, amelyen a németországi rend szerint az egyes a legjobb, a hatos pedig a legrosszabb osztályzat a 2017. évi 3,3-ről valamint a 2020. évi 3,6-ről a történelmi mélypontnak számító 4,0-esre, azaz „ausreichend”-re, „elégséges”-re csúszott vissza. (Ami a kultuszminiszterek országos konferenciájának definíciója szerint annyit jelent, hogy „bár a teljesítmény hiányosságokat mutat, összességében még megfelel a követelményeknek”.)

Martin Wansleben, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) főtitkára. Fotó: DIHK

Martin Wansleben, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) főtitkára szerint „minden eddiginél nagyobb mértékben nehezednek strukturális és többnyire országon belüli tényezőkből adódó problémák az ipar telephelyi feltételeire. Növekvő bürokratikus követelmények, magas energiaköltségek és hosszadalmas tervezési és engedélyezési eljárások jellemzik a működés feltételeit. A telephelyi feltételek romlása következtében „Németország mint üzleti helyszín gyorsan veszít vonzerejéből az ipar és a partnerágazatok szempontjából" – figyelmeztetett a főtitkár. „Ennek következtében a szükséges beruházások elmaradnak vagy más helyszíneken valósulnak meg. Már pedig hazánk ezt nem engedheti meg magának, ha komolyan gondoljuk a németországi ipar jövőjét és a digitalizáció és széndioxid-mentesítés irányába történő átalakítását."

A szövetségi kormány gazdaságpolitikáját a felmérésben résztvevő iparvállalatok minden korábbinál rosszabbra, az említett skálán 4,8-asra értékelték, szemben a 2017. évi 2,9-es és a 2020-as 3,9-es mutatóval. A felmérésenként egy-egy osztályzattal való romlás a telephelyi feltételek gazdaságpolitikai támogatásának, (pontosabban nem-támogatásának) kivételesen drámai alakulását mutatja és – idézve a miniszteri konferencia által már idézett osztályzási rendszert – a „mangelhaft”, azaz „hiányos” minősítés közelébe került. Ami azt jelenti, hogy „a teljesítmény nem felel meg a követelményeknek, de látható, hogy a szükséges alapismeretek rendelkezésre állnak és a hiányosságok az elkövetkező időszakban megszüntethetők”. 

Wansleben szerint „továbbra is a politikusokon múlik, hogy a vállalatok körében helyreálljon a Németországgal, mint üzleti telephellyel kapcsolatos bizalom”. Az pedig nyilvánvaló, hogy a negatív tendencia megállításához és megfordításához az ipari tevékenységet meghatározó előírások gyorsított ütemű felülvizsgálatára és átdolgozására lenne szükség.

A két tucatnyi, a felmérés során felsorolt kritérium között egyetlen olyan sincs, amelyben a három évvel korábbihoz képest ne romlott volna a vállalatok által adott bizonyítvány. A legrosszabb: a 2020. évi 4,8-ról 5,2-re romlott a „bürokratikus előírások” megítélése, megelőzve az „energiaköltségek”, illetve a „hatóságok tevékenységének hatékonysága” egyaránt 5,0-ös osztályzatát, (előbbi 4,5-ről, utóbbi 4,4-ről romlott az elégtelennél egyetlen osztályzattal kedvezőbb szintre).

A felmérés eredményei szerint a magas energiaköltségek által leginkább sújtott ágazat az élelmiszer-feldolgozóipar (5,4), a vegy- és gyógyszeripar, valamint a kohászat és fémfeldolgozás (egyaránt 5,3), továbbá a gumi- és műanyagipar (5,2). Az 5,0 pontos átlaggal azonos osztályzatot adtak az építőipari-, minimális mértékben kedvezőbbet a közútijármű-gyártók (4,9).  Az energiaellátás biztonságának megítélése 2011 és 2017 között 2,7-ről 2,3-ra javult, 2020-ban viszont 2,6-ra, 2023-ban pedig 3,4-re tovább romlott.

A felmérés során kialakult 4,8-as összátlagnál 0,1 ponttal kedvezőtlenebb a „tervezési és engedélyezési eljárások időtartama és komplexitása”, s azzal megegyezik az „adójog” megítélése; e két mutató közös ismérve, hogy 0,2-del mindkettő rosszabb a három évvel korábbinál.

Az átlagnál minimális mértékben kedvezőbb az „adó- és járulékterhek” megítélése. A „szakember-ellátottság” és a „környezetvédelmi előírások ipari tevékenységre gyakorolt hatásának” megítélése 4,2, illetve 4,1, de a 2020. évi mutató mindkét tényező esetében elmaradt a 4,0-es osztályzattól.

A szakképzett munkaerő hiánya továbbra is az egyik legfontosabb probléma Németország, mint gazdasági telephely számára. Az átlagos 4,2-nél súlyosabbak a szállítás/logisztika (4,6), a fémgyártás és -feldolgozás (4,5), valamint az építőipar és a kereskedelem (egyaránt 4,4). Elegendő szakképzett munkaerő nélkül a helyi beszállítók és szolgáltatók elérhetősége is korlátozott; ezt a tényezőt a felmérésben részt vevő vállalatok a három évvel korábbi 2,7 után ugyancsak, 3,0-asra értékelték. …rámutatva annak fontosságára, hogy megfelelő intézkedésekkel, (például a bevándorlási eljárások egyszerűsítésével, továbbá a munka és a magánélet közti jobb egyensúly megteremtésével) támogassák a szakképzett munkaerőhöz jutást.

 Az összefoglalót Juhász Imre volt külgazdasági szakdiplomata, a Magyar-Bajor Baráti Társaság elnökségi tagja készítette, az írást az ő szíves engedélyével közöljük. 

 Szakmai hírekért, újdonságokért, programajánlókért, üzletfejlesztéssel, német & osztrák
piacralépéssel kapcsolatos hírekért kövessen minket a Facebookon is!

Üzletfejlesztés és piacralépés német nyelvterületen címmel rendszeresen tartunk B2B Workshopokat. A soron következő márciusi rendezvényről az alábbi képre kattintva találnak bővebb információt!