Vajon milyen lesz a régiónkkal kapcsolatos új német gazdasági irányvonal? Várható új szemlélet? Milyen makroökonomiai tényezők fogják befolyásolni a német gazdaságpolitikát?

 A közelmúltban a térség bilaterális Német Kereskedelmi és Iparkamarái által szervezett konferencián elhangzott állításokból szemezgettünk. (A teljes konferencia megtekinthető német nyelven a bejegyzés végén megtalálható linken.)

Az európai fiskális és monetáris döntéshozóknak úgy rövid, mint közép-és hosszútávon számos fenyegetéssel kell szembenézniük (járványhelyzet, infláció, geopolitikai konfliktusok, FDI-értékelési modell, ellátási láncok nehézségei, környezetvédelem kérdése, digitalizációs lemaradás, demográfiai válság), ugyanakkor ezek a kihívások lehetőségeket is rejtenek magukban.

Ezek közé sorolható, hogy a V4-ek növekvő gazdasági potenciáljának eredményeképpen a várakozások szerint Németország a jövőben egyre kevésbé kiszolgáló („termelő”) országokként fog a régiónkra tekinteni, sokkal inkább „innovációs partnerre”, illetve a hazai termékeik és szolgáltatásaik fogyasztói „felvevőpiacára”.

A német koalíciós kormány színrelépésétől a visegrádi országok pragmatikus külgazdasági politikára számíthatnak. Az új német adminisztráció is ki kívánja majd használni Németország számára a közép-kelet-európai régióban rejlő gazdasági-kereskedelmi lehetőségeket, ennek eredményeképpen kompromisszumkészek lesznek a politikai alapelveiket illetően. (pl.: jogállamiság, klímacélok, atomenergia-ellenesség)

Ugyanakkor a Bündnis90/Die Grünen német zöldpárt az elkövetkező években meghatározó politikai szereplővé növi majd ki magát mind Németországban, mind az európai szintéren, köszönhetően többek között annak, hogy a két német csúcsintézmény, a külügyminisztérium, illetve a gazdasági és klímavédelmi minisztérium vezetése a párt illetékességi körébe tartozik a koalíciós megegyezés szerint. 

A megszólaltatott szakértők szerint az európai gazdaságot rövidtávon (6-12 hónap) leginkább fenyegető kockázatok közé az alábbi tényezők sorolhatók:

1.) Koronavírus-járvány okozta válsághelyzet, illetve az arra adandó gazdaságpolitikai intézkedések esetleges sikertelensége.

2.) Infláció, amely a várakozások szerint (wiiw) az idei évben még jelentős problémát okoz az országok fiskális és monetáris döntéshozóinak, de a növekvő trend 2023-ban már mérséklődni fog.

3.) Ukrán-orosz konfliktus, amely az energiaárakra lehet jelentős hatással (az online konferencia még az ukrán-orosz konfliktus eszkalálása előtt került megrendezésre, itt valószínűleg napi szinten fog változni a helyzet)

A közép- és hosszútávon jelentkező kihívások négy kategóriába sorolhatók:

1.) Szerkezeti:

- Nagy valószínűséggel a külföldről érkező működőtőke befektetés (FDI)-vezérelt növekedési és gazdaságpolitikai modell, ha nem is gyorsan, de „véget fog érni”, addig pedig átalakuláson megy majd keresztül. A visegrádi országok tekintetében a változás leginkább az autóipart érinti majd. Az elmúlt évtizedekben általánossá vált termelésalapú gondolkodásmódot/üzleti modellt fel kell, hogy váltsa az innovációs törekvéseken alapuló szemléletmód a fenntartható gazdasági növekedés érdekében.

- A beszerzési- és termelési logisztikai láncok is átrendeződnek („near-shoring”). Amennyiben a német vállalatok a meglévő (hosszú és földrajzi tekintetben esetenként távoli) ellátási láncokon változtatva azokat egyre inkább globális helyett lokálissá teszik, abban az esetben az új helyszínek/partnerek kiválasztásakor a közép-kelet-európai országokra „természetesen elsőként” gondolnak majd a cégek. Kiválasztásukat befolyásoló tényezők: földrajzi közelség, az adott országgal kapcsolatos tapasztalatok és a még aránylag mindig olcsó termelési költségek, legalább is Nyugat-Európával összehasonlítva. 

- Ugyanakkor a bécsi székhelyű wiiw gazdaságpolitikai kutatóintézet friss kutatásának egyik fő megállapítása, hogy a jövőben a vállalatok számára a költséghatékonyság elvét felváltja majd a „magas minőség-elve”. A teljesség igénye nélkül ezek közé sorolható a munkaminőség, a fejlett infrastruktúra és a korszerű termelő egységek megléte.  

2.) Környezetvédelmi:

- A leginkább veszélyeztetettek a jelentős szénfelhasználási kitettséggel bíró országok, amelyeknek az átállás költséges és nehézkes lesz. Esetükben kulcsfontosságú lesz az uniós források elérése.

3.) Digitális:

- A változások már érzékelhetőek egyrészt a termelésben fokozódó automatizáció révén, másrészt az oktatás terén. A digitális átállás területén a V4-országok jól állnak, jó úton indultak el még nyugat-európai összehasonlításban is.

4.) Demográfiai:

- A legsürgetőbb megoldásra váró probléma, de nem csak a visegrádi országokban, hanem Németországban is. Egyik lehetséges megoldás: az automatizáció (Ipar 4.0) fejlődése.

Az új német kormánytól várható gazdaság-és külpolitikai irányok tekintetében mindenekelőtt kiemelendő, hogy a koalíciós megállapodás e téren is nagyratörő terveket tartalmaz, de nem a V4-es országokat illetően.

Ugyanakkor a Német Kamarai Szövetség (DIHK) szakértője a kedélyeket lehűtve egyértelműan azon az állásponton van, hogy a változás lassú lesz. Egyfelől személyügyi okok, pontosabban az egyes minisztériumokon belüli lassú személycserék miatt. Másfelől a német politikai döntéshozatalt uralva jelenleg egyes krízisek elsőbbséget élveznek, úgymint a járványhelyzet és az ukrán-orosz válság kezelése.

Mindezek okán Németország „V4-(gazdaság)politikájának” várható irányai még nem láthatók, csupán feltételezésekkel lehet élni. Egyrészt a koalíciós szerződésben foglaltak, másrészt a kormány összetétele, kiemelten a kancellár, a zöldpárti külügyminiszter, illetve szintén a Bündnis90/Die Grünen párthoz tartozó gazdasági és klímavédelmi miniszter személye szolgálhat iránytűként.    

A Közép-Kelet-Európával kapcsolatos álláspont, illetve irányvonal a koalíciós szerződésben nem lett külön megnevezve, ez is azt mutatja, hogy Németország „közös európai” külpolitikában gondolkozik. Mindazonáltal a két csúcsintézmény, a külügyminisztérium, illetve a gazdasági és klímavédelmi minisztérium vezetőinek (utóbbi alkancellár is) párthovatartozása okán a környezetvédelmi szemlélet (pl. a klímacéloknak/zöld megállapodásnak való megfelelés) uralkodóvá válhat regnálásuk alatt úgy a belföldi, mint a külföldi gazdaságpolitikájuk vonatkozásában.

A jogállamiság ügyében renitensnek tartott Lengyelországgal és Magyarországgal szemben a német gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok terén vélhetően a folytonosság lesz megfigyelhető, annak ellenére, hogy a koalíciós szerződésben a felek külön lefektették az „európai értékek” iránti elkötelezettségüket. Nagy valószínűséggel az új német kormány is ki kívánja majd használni Németország számára a közép-kelet-európai régióban rejlő gazdasági-kereskedelmi lehetőségeket.

Ami pedig a németországi gazdasági környezetben való klímacéloknak való megfelelést illeti, ezen vonatkozásban (belsőégésű motorok gyártásának visszaszorítása/elektromobilitás, hidrogén alapú technológiák ösztönzése) is pragmatikus politika folytatására lehet számítani az illetékes döntéshozóktól. Várakozások szerint nyitottak lesznek a párbeszédre a hazai üzleti szereplőkkel, fokozatosságra törekednek majd; erőszakos érdekérvényesítés nem várható.

A teljes konferencia itt tekinthető meg német nyelven. 

A szerző jogász & közgazdász, a német-magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra szakosodott Ungarnconsulting Kft ügyvezetője.

További szakmai tartalmakért és a német gazdasággal és üzletfejlesztéssel kapcsolatos hírekért kövesse az Ungarnconsulting Facebook-oldalát!