Bár sok német cég otthagyta az orosz piacot, sokan viszont maradnak. A kérdés – menni vagy maradni – azért nem olyan egyszerű, hogy pusztán morális síkon próbáljuk megközelíteni, számtalan egyéb tényező is nehezíti a döntést.

Egyes német cégek továbbra is működni szeretnének Oroszországban – még ha ez még bonyolultabb is, mint eddig volt.

A Metro AG főnöknek, Steffen Greubelnek egyre többször kell magyarázkodnia amiatt, hogy a jelenlegi helyzet ellenére a nagykereskedelmi csoport meg akarja tartani a piacát Oroszországban. "A vállalat felelősséggel tartozik orosz kollégáinkért” – írja Greubel az alkalmazottaknak írt levelében, amit a Handelsblatt rendelkezésére bocsátott. Elítéli ugyan az Ukrajna elleni támadást, de hangsúlyozza: "Mi biztosítjuk a lakosság számára az élelmiszert".

A Metro azon német cégek közé tartozik, amelyek oroszországi üzletága különösen jelentős (erről korábban mi is írtunk) a cégcsoport árbevételének csaknem tizedét 93 piacon termeli, és ott lényegesen jövedelmezőbb, mint hazai piacán. Az oroszországi üzleti tevékenység beszüntetése 10 ezer ember munkahelyére és 2,5 millió cég üzletére lenne "jelentős hatással" - írja Greubel.

Ahogy a Metro AG esetében, úgy több nagy német nagyvállalatra, így a Bayerre, a Henkelre és a Knaufra nehezedő nyomás is növekszik, akik meg akarják tartani az oroszországi üzletüket. Ugyanakkor az elmúlt napokban egyre több nyugati cég jelentette be, hogy az ukrajnai háború miatt teljesen vagy részben leállítja oroszországi üzletét, a helyzet tehát nem egységes.

Még a vállalkozók is felszólítják az embereket, hogy hagyjanak fel Oroszországgal. Michael Wisser, a Wisag épületgépészeti szolgáltató vezetője azt mondta: "Minél inkább leállítjuk az üzletet, annál nagyobb a Putyinra nehezedő nyomás."

Sok alkalmazott és nélkülözhetetlen termékek a lakosság számára

A Handelsblatt felmérése szerint azonban a legtöbb helyi vállalat, amely jelentős üzleti tevékenységet folytat Oroszországban, egyelőre kitart az orosz működés mellett. Így tesz a Henkel is, a Persil mosószer gyártója tizenegy oroszországi telephelyen termel összesen 2500 alkalmazottal. A cég szóvivője kifejtette, hogy nem hagyják ott az orosz piacot, mert felelősnek érzik magukat orosz kollégáikat iránt, emellett a lakosság számára fontosak az előállított tisztító- és higiéniai cikkek.

A Bayer gyógyszer- és vegyipari cégcsoport szintén megerősítette, hogy nem kívánnak kivonulni Oroszországból. Felelősnek tartjuk magunkat azért, hogy továbbra is biztosítsuk a betegek gyógyszeres kezelését. „Ez az értelmetlen háború már most is nagyon sok emberéletet követel. Nem növelhetjük tovább a számot azáltal, hogy megfosztjuk az embereket az alapvető gyógyszeripari termékektől. A Bayer 1800 embert foglalkoztat Oroszországban, és az ottani értékesítés két százalékát adja.

Először is folytathatják tevékenységüket Oroszországban. Másodszor, megszűnhetnek, kivonulhatnak, azaz leállíthatják a termelést és elbocsáthatják a munkaerőt. Harmadszor pedig a külföldi tulajdonosoknak lehetőségük van átadni részvényeiket orosz vagyonkezelőknek, és később esetleg visszatérni.

Azok, akik az első változatot választják és ragaszkodnak a folyamatos működéshez, megszenvedhetik a nyugati szankciókat és az orosz tőkeellenőrzést. Az Oroszországban tevékenykedő nyugati cégek már nem dolgozhatnak együtt a szankciók által érintett ügyfelekkel és beszállítókkal. Emellett az oroszországi székhelyű cégeknek az év elejétől visszamenőleg rubelre kell váltaniuk exportbevételeik 80 százalékát.

Azokat a cégeket, amelyek a második lehetőséget, vagyis az oroszországi működés befejezését választják, a gazdaságért felelős orosz miniszterelnök-helyettes, Andrej Beloussow most „gyorsított fizetésképtelenségi eljárással” fenyegeti. Ez gyakorlatilag kisajátításként értendő, a bezárt gyárakhoz orosz felszámolót küldenek, aki nyilván az orosz érdekeket nézi. A kisajátított vagyon visszaszerzésének pedig a későbbiekben vajmi kevés esélye van, gazdasági értelemben klasszikus "sunk cost"-nak tekinthető.

Hogy ennek mértéke mekkora lehet, jól mutatja a brit BP-csoport példája, amely az elsők között jelentette be kilépését,  és 25 milliárd eurót kell leírnia veszteségként.

Sok német cég azonban, amely hátat fordított Oroszországnak, ennél azért nyilván kisebb veszteséget könyvel el arányosan. A Siemensnek például kevés üzletágát érinti a döntés, és értékesítésének kevesebb, mint egy százalékát bonyolítja Oroszországban.

Így persze egy fokkal könnyebb a kilépésről dönteni, mint például mondjuk a Bionorica esetében. A gyógyszergyártó cég értékesítésének harmada Oroszországban történik – és ezt a jövőben is folytatni kívánja, több okból. A Nürnberg melletti Neumarktból származó cég a gyógyszerek és a gyógyszerellátás fontosságára hívja fel a figyelmet, és szeretné megtartani a munkahelyeket. Másrészt persze nem egyszerű döntés lenne a cég piacának harmadáról lemondani.

A Stada gyógyszergyár is ezzel indokolja az orosz piacon maradását. A 2000 alkalmazottat foglalkoztató Stada értékesítésének 14%-a Oroszországhoz köthető. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy az ellátási lánccal kapcsolatos problémákkal küszködnek, nehéz például olyan teherautó-sofőröket találni, akik jelenleg orosz fuvart vállalnak.

Jelentős beruházások

A jelentős oroszországi beruházással rendelkező cégek szintén nem könnyen hoznak kilépésre vonatkozó döntéseket. Például a mezőgazdasági gépeket gyártó Claas az elmúlt öt évben megnégyszerezte a termelését kombájnokkal dél-oroszországi krasznodari telephelyén, 2021-ben a Claas ismét beruházott az üzembe, és 800-ra növelte az alkalmazottak számát.

A társaság a jelenlegi helyzet ellenére nem akar lemondani az összesen csaknem 150 millió eurós beruházásról. De veszélybe kerülhetnek, mert egyes szakértői vélemények szerint a legrosszabb esetben az oroszországi külföldi cégeket a kisajátítás fenyegeti.

A harmadik lehetőség, vagyis a német cégek részvényeinek orosz vagyonkezelőknek való átadása is veszélyes megoldás lehet a tulajdonosok számára. Hiszen azt senki sem tudja garantálni a jelenlegi – akár óráról órára változó helyzetben -, hogy ha vagyonkezelővel kötött üzletet később visszavonják, és az orosz vagyonkezelő valóban visszaadja-e az irányítást. Ez a háború menetétől és Vlagyimir Putyin orosz elnök jóindulatától függ.

Jelenleg egyetlen dolog biztos a német cégek szemszögéből: Oroszországgal jelenleg elég bonyolult üzletelni.

Ugyanakkor sem az idézett szakértől, sem a megkérdezett cégek nem beszéltek több dilemmáról: egyrészt nem lehet tudni, hogy mennyi ideig tart a háború, illetve meddig tartanak a szankciók, Nyilván ennek hiányában még nehezebb egy kivonulással kapcsolatos döntés, nem lehet tudni, hogy pár hétig, esetleg pár hónapig, ne adj' Isten pár évig kellene kihúzni.

További fejfájást okozhat, hogy az oroszországi működés beszüntetése nem csak oroszországi, hanem németországi munkahelyeket is veszélyeztethet (pl. back office, logisztika stb.), márpedig az már ingoványos terület, ha egy németországi munkavállalót amiatt bocsátanak el, mert bezár az orosz telephely.

Végül, de nem utolsósorban felmerülhet, ha az állam, illetve állami cég üzletelhet orosz céggel (lásd földgáz vásárlása), akkor egy privátcég miért ne dolgozhatna német-orosz relációban? És akkor még nem beszéltünk a részvényesek / tulajdonosok gazdasági érdekeiről.

Nem egyszerű kérdések ezek...

A szerző jogász & közgazdász, a német-magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra szakosodott Ungarnconsulting Kft ügyvezetője. 

További szakmai tartalmakért és a német gazdasággal és üzletfejlesztéssel kapcsolatos hírekért kövesse az Ungarnconsulting Facebook-oldalát! 

Forrás: Handelsblatt