A németországi gazdatüntetésekről a hazai média is folyamatosan tudósít, amiről azonban kevés szó esik, hogy mi is a valódi probléma a német agrárszektorral, miért elégedetlenek a gazdák és legfőképp, hogy nem az üzemanyagtámogatások várható megszüntetése a mezőgazdaságban dolgozók problémáinak kiváltó oka. 

Egy korábbi projektünk keretében  felmértünk a német agráripart, és már akkor láthatóak voltak – az amúgy világszinten létező – problémák.

Előrebocsátjuk, hogy bejegyzésünk nem foglalkozik aktuálpolitikai kérdésekkel, nem célunk az állásfoglalás a gazdák és a kormány vitájában, csupán röviden bemutatjuk a német mezőgazdaság működését, a régóta és egyre inkább fennálló problémákat az agráriparban, mely esetleg más megvilágításba helyezheti a demonstrációkat, és rámutatni, hogy az üzemanyag támogatások fenntartása sem javítana a gazdák helyzetén.

Belini látkép, háttérben a Brandenburgi kapu. Fotó: Ingo Janssen/Bild; dpa/Fabian Sommer

Világtendenciák

Miközben a világ népessége folyamatosan növekszik, a mezőgazdasági földterületek aránya ezzel együtt csökkenő tendenciát mutat. A globalizációval pedig az ellátási láncok is megnőttek, ma már a sarki közértben vagy szupermarketben vásárolunk, nem közvetlen a termelőktől, sőt, ezek a boltok sem a helyi gazda termékeit árulja. A növekvő keresletre és a minél olcsóbb élelmiszerre való igények miatt létrejött nagy nemzetközi mezőgazdasági vállalatok miatt pedig a népesség élelmiszerrel való ellátása mellett egyre fontosabb szempont a profit is.

A kistermelők látják el a lakosság hetven százalékát élelmiszerrel, ők azok, akik leginkább megsínylik ezt a versenyhelyzetet, hiszen az erőforrásaik végesek. Emellett nehezen tudják tartani a lépést a nagy nemzetközi vállalatokkal, akik a gépesítéssel, műtrágyákkal és növényvédő szerekkel, valamint hibrid fajták létrehozásával nagy mennyiségben és olcsón tudnak élelmiszert a fogyasztók elé vinni.

Német mezőgazdaság sajátosságai, történelmi háttér

Németország a világ negyedik agrárexportőreke, és a földterületeinek mintegy 52 százalékán folynak mezőgazdasági munkák. A mezőgazdasági földterületek felét azonban az agrárvállalatok kilenc százaléka műveli, akik egyre kevesebben vannak. A német bruttó hazai termék 0,8 százalékát adó agráriparban az újraegyesítés éveiben még mintegy 654 ezer üzem volt nyilvántartva, ez a szám 2015-ben már csak 375 ezer, amely majd 43 százalékpontos csökkenés. Ha az ezredfordulóval hasonlítjuk össze, akkor a közel másfél millió mezőgazdasági alkalmazottból 2015-re maradt 740 ezer, így az átlagos foglalkoztatotti létszám 3,6 fő/100 ha-ról 2,8 fő/100 ha-ra zsugorodott.

Az országon belül is jelentős különbségek vannak, melyek az eltérő történelmi háttérrel is magyarázhatóak. Egy átlagos mezőgazdasági üzemméret a keleti tartományokban 226 ha, míg a déli (bajor, baden-württembergi) területeken ez a szám 40 ha körül mozog. Az országos átlag egyébként 70-100 ha, mely az észak-nyugati régióra jellemző. Ennek okai, hogy míg az egykori NDK területén, ahol a szocializmusban TSZ-ek (a romantikus hangzású landwirtschaftliche Produktionsgenossenschaft :) és a nép tulajdonában álló területek, úgynevezett VEG-ek alakultak át később a privatizációk során jogi személyekké, így nagyobb területek maradtak egy kézben, míg déli tartományokban az öröklésnek köszönhetően a déli földek elaprózódtak a gazdák között.

Az első világháborúig a németek családi vállalkozásban művelték a földjeiket, mely a második világháború után a nyugati területeken fennmaradt, keleten azonban a központosítás (termelőszövetkezetek) lett a jellemző. Az újraegyesítés után ez nagy problémát jelentett a német gazdaságnak, hiszen a nagy termelő földterülettel rendelkező keleti tartományok elmaradtak a modernizálásban, nem érezték maguknak a földjeiket (családi vállalkozások helyett TSZ-ek, majd vállalatok), tőkeszegény vállalkozások jöttek létre a privatizációval, akik versenyhátrányban voltak a nyugat-német gazdaságokkal szemben. Az évek folyamán aztán nyugaton is egyre inkább megnőtt a jogi személyként működő agrárvállalkozások száma, és kialakult egy ellentét az idősebb generáció alkotta „gazdák” és az üzleti alapon működő vállalkozások között. (Természetesen az idősebb gazdák is üzleti alapon működnek, de nyilvánvaló különbség van egy egyéni vállalkozóként működő gazdálkodó és egy pl. kft-ként működő gazdasági szervezet működése és lehetősége között.)

München, 2024. január. A fotó illusztráció. Forrás

Német agráripar problémái

A fenti történelmi tényezők miatti ellentétek, a mezőgazdasági vállalatok térnyerése, a családi gazdaságok visszaszorulása magával vonzotta az elszemélytelenedést is, egy profitorientált vállalkozás már nem feltétlenül az emberek minőségi élelmiszerrel való ellátását tekinti prioritásnak. Ehhez hozzájönnek még a fentebb részletezett világgazdasági tendenciák is, az egyre növekvő lakosságszámot kell ellátni egyre kisebb földterületeken megtermelt élelmiszerekkel, mely szükségszerűen együtt jár a folyamatos innováció szükségességével, a gépesítéssel, a növényvédő szerek és műtrágyák egyre szélesebb körében való alkalmazásával.

Miközben a német lakosságszám a migrációs hatások miatt emelkedik, a mezőgazdasági földterületek száma folyamatosan csökken. Ez az éghajlatváltozásra és az iparosodás terjedésére is visszavezethető. Míg 1900-ban egy termelő négy német ember ellátásáért felelt, ez a szám 2015-ben már 145, míg az előrejelzések szerint 2050-re kétszázra emelkedik.

Konjunktúraindex 2015-ből

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság és a gazdaság egésze nagymértékben összehangolt tendenciát mutatott. A gazdák hangulata általában szorosan követi az egyéb gazdasági szereplők értékelését, azonban 2015-ben ez megváltozott, a teljes gazdasági elégedettséghez képest lényegesen rosszabbra értékelték a gazdák az agráripar állapotát és saját kilátásaikat.

A 2015-ös agrárgazdasági barométerben eredményeiben jelentős romlás következett be. A gazdasági index meredeken csökkent a 2010-2014-es évekhez képest, rekord mélyen 14,7 ponton volt. Korábban ez a szám gyakran 37-ig is emelkedett. A megkérdezettek elsősorban a magas földbérleti díjakban és a kedvezőtlen politikai keretfeltételekben látták a probléma okát. Az átlagos üzleti eredmények mintegy harminc százalékos csökkenést mutattak, a szektorban lévő állami támogatások és juttatások 2015-ben három százalékkal csökkentek. Az akkori kormányzat már ekkor a mezőgazdasági üzemanyag-támogatások csökkentéséről döntött.

A bevételek elmaradása, a közterhek növekedése nagy problémát jelentett a mezőgazdasági vállalkozásoknak, és akkor még nem beszéltünk az alacsonyabb árú késztermékek okozta károkról. A multinacionális agráripari vállalkozások a meglévő eszközrendszerük révén sokkal olcsóbb késztermékeket tudnak előállítani, melyeket a globalizációnak köszönhetően már a sarki közért boltjaiban is megvehetünk, ezzel pedig a helyi termelők, német agráripari vállalatok nehezen tudják tartani a versenyt.

Ennek következményei lettek az iparág likviditási problémái, valamint a csökkenő befektetési hajlandóság. 2015-ben a mezőgazdasági vállalkozások 20-25 százaléka volt csődközeli helyzetben, és a beruházási hajlandóság alig két év alatt 11 százalékpontot csökkent (39-ről 28 százalékra).

A kép illusztráció. Forrás

Kilátások

A csődbe menő mezőgazdasági vállalkozásokat, jellemzően családi üzemeket nagyobb cégek vásárolják fel, így egyre nagyobb mezőgazdasági területek összpontosulnak egy kézben. Ezzel együtt elindult az iparág racionalizálása. Az amúgy telített piacok miatt már nem feltétlenül a megtermelt mennyiség növelése, hanem a minőség előtérbe helyezése a cél, mely követi a fogyasztói trendeket is. A helyi vállalatok sosem lesznek képesek felvenni az árversenyt a multinacionális élelmiszeripari vállalkozásokkal.  Egyes iparági szakértők szerint a bioélelmiszerek előállítása, a fogyasztói tudatosság növelése, a helyi gazdaságok támogatása, a "tudjuk mit fogyasztunk és az honnan jön"- eszme köztudatban tartása lehet a helyi agráripari vállalkozások megmentésének a kulcsa. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hivatkozott 2015-ös konjunktúraindexben is az egyetlen pozitív értékelést az iparágon belül a biogazdaságok (Öko-Betriebe) adták. Az ő költségeik nem növekedtek, a bioélelmiszerek ára stabilan tartotta magát, így az eredményeik is kismértékben ugyan, de növekedtek.

Ugyanakkor a világgazdaságot alakító tendenciák, háborúk, fegyveres konfliktusok, járványok, energiaválságok mind-mind negatívan hatnak a (német) emberek pénztárcájára, növelik az inflációt, visszavetik a gazdasági növekedéseket, melyek mind egyre inkább az olcsó élelmiszerek felé terelik az embereket, ami viszont -  a fenti okfejtés alapján - az egyéni gazdákat, kisebb méretű gazdaságokat sújtja leginkább. A szövetségi kormány által bevezetendő megszorítások szintén ezt a csoportot érinti leginkább, de mint látjuk, nem a 70 éve megszerzett jogok (lsd. üzemanyagtámogatás) kurtítása a fő probléma, ez csak a jéghegy teteje - (vagy az utolsó csepp a pohárban? Ezt majd a történelem válaszolja meg....

Az összefoglalót dr. Dóka Milán a németországi és ausztriai üzletfejlesztéssel foglalkozó, Ungarnconsulting-cégcsoporthoz tartozó Savaria BVH GmbH senior üzletfejlesztési és stratégiai menedzsere, a nürnbergi székhelyünk szakmai vezetője készítette.

 Szakmai hírekért, újdonságokért, programajánlókért, üzletfejlesztéssel, német & osztrák
piacralépéssel kapcsolatos hírekért kövessen minket a Facebookon is!

Üzletfejlesztés és piacralépés német nyelvterületen címmel rendszeresen tartunk B2B Workshopokat. A soron következő márciusi rendezvényről az alábbi képre kattintva találnak bővebb információt!