Mennyire végzik jól a munkájukat a német cégvezetők?
A vállalatok körében kimagasló az elégedetlenség Németország gazdasági fejlődésével, illetve a gazdaságpolitikával kapcsolatban. De vajon részben nem épp maguk a cégvezetők felelősek a gyenge teljesítményért? Járjunk utána!
A német gazdaság kedvezőtlen állapota más ipari államok helyzetével összevetve is látványos. A vállalatok első sorban a politikai tényezőket, mint például a bürokráciát, a jogi szabályozást, az adóterheket, a magas energiaárakat és a foglalkoztatás ösztönzésének csökkenését okolják. De a viszonylag gyenge cégvezetői teljesítmény valóban nincs a lehetséges okok között? Lehetséges, hogy a német vezetők azok, akik egyszerűen nem találnak megoldást a jelenkor kihívásaira? Sokan vágyódással tekintenek a tengeren túlra: a világ legértékesebb vállalatainak az USA-ban van a székhelye, Németország legfiatalabb globális vállalatát pedig több, mint 50 éve alapították. Legyen szó a mesterséges intelligenciáról (MI), az elektromobilitásról vagy a robotikáról és az internetről: a német vállalatok általában a sereghajtók között kullognak. Az USA-beli vezetőket és az ő stratégiáikat világszerte „aranystandardként” tartják számon. És ha valamelyik szektorban nem az amerikaiak uralják a piacot, akkor javarészt a kínai vállalatok.
A fotó illusztráció, forrás: Depositphotos
De a németek valóban ennyire lemaradtak? Vajon a német vállalati döntéshozókkal szemben gyakran hangoztatott előítéletek - miszerint kockázatkerülők, maradiak, tekintélyelvűek, provinciálisak - egyáltalán megállják a helyüket? https://iff-meisterschule.de/wp-content/uploads/2017/08/industrie40-header-1.jpg
- Prekoncepció: A németországi cégvezetők kockázatkerülők
Ugyan nem létezik egységes eszköz a vezetők kockázatkerülésének mérésére, de léteznek megközelítések. Ezek alapján az amerikai cégvezetők inkább hajlandók kockázatos pénzügyi eszközökbe fektetni, mint a német társaik. A nyugatnémet vezetők a kínai versenytársaiknál is lényegesen kisebb valószínűséggel választottak magas kockázatú stratégiát a lehetőségek biztosítása érdekében. Figyelembe véve a családi vállalkozások magas arányát – melyek számára a tőke generációkon keresztüli megőrzése igen fontos szempont – a kockázatvállalástól való tartózkodás aligha meglepő. A kkv-k sokkal szkeptikusabbak a tekintetben, hogy érdemes-e bővíteniük beruházásaikat Kínában. A német vállalatok e tekintetben sokkal határozottabbak, de a kutatás-fejlesztésbe (K+F) történő beruházásokat illetően is nagyon óvatosak. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének adatai szerint a K+F-kiadások alapján országonként az első három helyezett vállalat 2022-ben nettó forgalmának az Egyesült Államokban a 18,5 százalékát, Kínában alig 14 százalékát, Németországban pedig alig 7 százalékát fordította kutatásra. Ezzel a százalékos aránnyal a tizedik legnagyobb K+F országnak számítanak. Abszolút számokban kifejezve Németország még mindig a harmadik helyen áll a top 3 vállalat K+F-beruházásai tekintetében - bár jóval az USA és kissé Kína mögött.
Németország "találta fel" az Ipar 4.0-t. Több mint egy évtizeddel később azonban még mindig nincs egyetlen olyan német vállalat sem, amelyik teljes mértékben megvalósította volna az Ipar 4.0-t.
- Prekoncepció: A német vezetők szkeptikusak az új technológiákkal kapcsolatban.
A német mérnökök szakmai képességei tulajdonképpen világszerte irigyeltek. De mi a helyzet a saját innovációk fejlesztése mellett mások ötleteinek hasznosításával? Csak egy példa: az Ipar 4.0 német találmány; a kifejezést először a 2011-es "Hannover Messe" szakkiállításon használták. De több mint egy évtizeddel később, a BearingPoint nemrégiben készült tanulmánya szerint még mindig nincs egyetlen olyan német vállalat sem, amely teljes mértékben megvalósította volna az Ipar 4.0-t. Más tanulmányok is ezt mutatják: A német gyártóvállalatok hajlandóak beruházni, és felismerik a technológia fontosságát is, de csak 50%-uk kezdte meg az egyes projektek konkrét megvalósítását. Történtek előrelépések, de lassan haladnak.
A fotó illusztráció, forrás: iff-meisterschule.de
De másoknál is előfordul, hogy a tettek helyett a szavak dominálnak. Az adaptációs ráta a mesterséges intelligencia területén - ami végül is maga az ország területe - nem illik bele a technológia iránt fogékony amerikai vállalatok képébe: 2023 végére az amerikai cégek 4 százaléka sem adaptálta a mesterséges intelligenciát. Németországban ezzel szemben már 12 százalék használja az új technológiát. Azonban itt is vannak különbségek: a német nagyvállalatok sokkal gyakrabban használják a mesterséges intelligenciát, mint a kkv-k.
- Prekoncepció: A német vezetők tekintélyelvűbbek
A merev hierarchiákat régóta alkalmatlannak tartják arra, hogy a technológiai zavarokra elég gyorsan reagáljanak. A felülről lefelé irányuló megközelítés helyett a rugalmas döntéshozatali struktúrákat tartják jövőállóbbnak. A német vállalatok hajlamosak elavult vezetési stílusra? A YouGov 2019-ben végzett felméréséből kiderült, hogy a német vezetők semmiképpen sem akarnak autokratikusan dönteni; csak minden 13. főnökből egy akar ilyen módon vezetni. A nagy többség, kétharmaduk viszont a „demokratikus” vezetési módszereket részesíti előnyben - és alig különbözik az amerikai vagy más európai országok főnökeitől.
A Teemu Malmi és más kutatók által 2022-ben közzétett tanulmány némileg differenciáltabb képet fest. A tanulmány szerint az angolszász vezetők több adminisztratív kontrollról mondanak le, mint a német vezetők. Emellett az amerikaiak összetettebb döntéshozatali és kommunikációs struktúrákat használnak; a mátrix struktúrák gyakoribbak, mint Németországban. Németországban a beosztottakat is ritkábban vonják be a stratégiai tervezési döntésekbe. Mindez hozzájárul a hierarchiaszintek közötti kommunikáció javulásához. A transzatlanti különbségek azonban végső soron nem túl nagyok. Az amerikai főnökök is jobban támaszkodnak a világos döntéshozatali irányelvekre, mint a német főnökök, ahol egyes döntések személyes szinten születnek.
- Prekoncepció: A német cégvezetők "provinciálisabbak"
Kétségtelen, hogy a német kkv-k számos piacon globális vezető szerepet töltenek be. Nemcsak technológiai szakértelemmel, hanem sokféle országban szerzett üzleti tapasztalattal is rendelkeznek. Kérdés azonban, hogy végső soron csak a saját vállalatukat ismerik-e, és hiányzik-e a külső perspektíva. A kutatások eredményei nem egyértelműek: az IW Personnel Panel szerint minden második vállalat tisztán belsőleg töltötte be az üres vezetői pozíciót, és csak minden ötödik vállalat töltötte be tisztán külsőleg. Az arányok azonban a vállalat méretével jelentősen eltolódnak: az IW szerint a 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknak csak alig 8 százaléka tölti be a vezetői pozíciókat kizárólag saját alkalmazottaival.
Az Egyesült Államokból származó adatok kevésbé részletesek - de a vállalatokra vonatkozó eredmény meglepő: a Spencer Stuart szerint az S&P 500 vállalatnál tavaly a vezérigazgatói pozíciók 74 százalékát belsőleg töltötték be (a 2022-es 82 százalék után) - a kisebb vállalatoknál ez az arány lényegesen alacsonyabb volt. Régebbi felmérések, például a Heidruck & Struggles 2017-es felmérése szerint ez az arány akkor még magasabb volt. A német vállalatok viszont akkoriban a vezérigazgatói pozícióknak csak 68 százalékát töltötték be belsőleg.
A fotó illusztráció, forrás: Depositphotos
A német vezetők az élen járnak
A tapasztalatok azt mutatják: Egyes előítéletek pontatlanok. Mások jogosak, de a különbségek nemzetközi összehasonlításban nem túl markánsak. A World Management Survey megerősíti ezt a megállapítást. Négy európai származású tudós, többek között John van Reenen és Nicholas Bloom vezetésével 2002 óta több World Management Survey (WMS) felmérést végeztek 20 ország gyártó vállalatai körében. A kutatók 18 olyan dimenziót határoztak meg, amelyeket a kutatás során a siker szempontjából különösen kritikusnak találtak. Ezeket a dimenziókat viszont három fő csoportra osztották: monitoring menedzsment, célok menedzsmentje és ösztönzők menedzsmentje. A monitoring, azaz nyomonkövetés elsősorban olyan témákat foglal magában, mint a teljesítmény nyilvántartása és a visszajelzés; a célok menedzsmentje alatt a célkitűzések szervezésére vonatkozó cselekedeteket értjük; az ösztönzők menedzsmentje pedig a jó vagy rossz teljesítmény jutalmazására és megtartására vagy szankcionálására vonatkozó intézkedéseket jelölik.
Az összes korábbi felmérés eredménye: Összességében az amerikai vezetők teljesítenek messze a legjobban. A második helyen azonban Németország következik, Japánnal egy szinten.
A német menedzserek teljesítménye - a lent jelzett cikk alapján - globális összehasonlításban kiemelkedő. A kínai, indiai és más feltörekvő gazdaságok versenytársai lemaradnak. Igaz, az egyes rangsorokban vannak különbségek - az amerikai menedzserek messze az élen állnak, különösen az ösztönző menedzsment tekintetében. A német cégvezetők azonban jobban korlátozza a hazai munkaerő-piaci politika, mint amerikai társaikat. A politika tehát itt befolyásolja a német vállalatvezetők lehetőségeit.
Boris Karkowski cikke, forrás
Szakmai hírekért, újdonságokért, programajánlókért, üzletfejlesztéssel, német & osztrák piacralépéssel kapcsolatos hírekért kövessen minket a Facebookon is!
