Brandenburg Németország egyik szövetségi tartománya az ország keleti részén, Berlin "körül". Keletről Lengyelország, délről Szászország, nyugatról Szász-Anhalt, északról pedig Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományok határolják. A tartomány fővárosa Potsdam. Hivatalos nyelve a német. Brandenburg tartománynak 2.581 .667 lakosa van (2023. december 31.), ezzel a tizedik helyen áll a tartományok összehasonlításában. 87 lakos/négyzetkilométer népsűrűségével a második legkevésbé lakott német tartomány.  Területe közel 30 000 négyzetkilométer. 2023-ban a GDP 97.477 milliárd euró volt. Brandenburgban 418 önálló város és község található. Nagyobb városai: Falkensee, Oranienburg, Eberswalde.

Szeptember folyamán Németországban 3 keleti német tartományban tartanak választásokat (Türingia és Szászország szeptember 1., Brandenburg szeptember 22.) Ezeket a tartományokat mutatjuk be olvasóinknak röviden, közérthetően. Előző bejegyzéseinkben Türingiát és Szászországot mutattuk be.

Brandenburgot valószínűleg 1157-ben alapították, miután a sváb-frank fejedelmi családból származó I. (Medve) Albert meghódította és a Német-római Birodalom részévé tette a területet. 1415 és 1918 között a Hohenzollern-dinasztia uralkodott és az általuk megerősített Poroszország központjává tették a tartományt. A második világháború után Németország szovjet megszállási övezetbe került és az 1949-ben megalapított NDK része lett. 1952-ben Brandenburgot feloszlatták és több megyét alapítottak területén. A német egység helyreállításával, 1990-ben a tartományt újraszervezték.

A tartomány fővárosa Potsdam. A fotó illusztráció, forrás: Depositphotos

A második világháború pusztító hatással volt Brandenburg tartományra. Becslések szerint az ipari kapacitás mintegy 45 százaléka veszett el. Az infrastruktúrát súlyosabban érintették a háborús károk, mint az ipart. A háború befejezése után közvetlenül megindult fegyverzet- és ipari üzemek szovjet megszálló hatalom általi leszerelése hasonlóan súlyosan érintette a feldolgozóipar kapacitásait, mint maga a háború. Brandenburg an der Havel városa különösen érintett, mivel itt volt a német fegyveripar egyik központja, és több mint 50 vállalatot számoltak fel vagy zártak le – azaz kerültek magán- és náci sújtotta ingatlanokból állami kézbe – a fegyveripar megbízásából. A leszerelés következtében Brandenburg szinte teljesen elvesztette nehéziparát. A leszerelt rendszerek össztömege közel egymillió tonna volt, ami azt jelenti, hogy lakosságához viszonyítva Brandenburg tartomány volt a leginkább érintett a szovjet megszállási övezet (SBZ) országai közül. Az iparosodás óriási lendületét, amelyet Brandenburg a nemzetiszocialista újrafegyverkezési politikán keresztül tapasztalt, átfogó de-indusztrializáció követte, és a tartomány visszaszorult a „mezőgazdasági, kisipari gazdasági szerkezetbe.

1947-től megkezdődött a régi ipari telephelyek újjáépítése. Abban az időben Brandenburgban a kohászat részesedése az ipari termelésből kevesebb mint egy százalék volt. Emellett az ipar rekonstrukcióját a szovjet mintára épülő tervgazdasági struktúrák bevezetése kísérte. Brandenburg számára ez azt jelentette, hogy a gazdaságpolitikai döntéseket egyre inkább Kelet-Berlinben központosították, a vállalatokat pedig államosították. A hagyományos ipari területeket ezt követően a szovjet katonai közigazgatás kisajátította. Ezek közé tartozott többek között a wildau-i nehézgépgyár (korábban Schwartzkopff-Werke), a VEB Kranbau az egykori eberswaldei Ardelt-üzemben, a hennigsdorfi AEG-művekből kialakult mozdony- és elektrotechnikai művek, valamint a vegyipar Premnitzben, Schwarzheideben és Oranienburgban található.

Brandenburg ipari szerkezete egy új strukturális és politikai szervezéssel 1950-től átfogó változásnak indult, a SED úgy döntött, hogy nyersvasgyártó üzemet épít az újjáépített acélművek megfelelő nyersanyaggal való ellátása érdekében, miután a háború utáni első időszakban még mindig a rendelkezésre álló nagy mennyiségű acélhulladékra támaszkodtak. Az Ironworks Combine East (EKO) és a hozzá tartozó Stalinstadt (azaz Sztálinváros) lakótelep (1961-től Eisenhüttenstadt) alapítása számos nagy gyártó cég betelepülésének kezdetét jelentette Brandenburgban. A feldolgozóipar hagyományosan Közép-Németország déli részén (Szászország és Türingia) koncentrálódott. Az 1950-es évek elején ez az NDK teljes területének 45 százalékát fedte le, de az ipari termelés 78 százalékát tette ki.

Szent Miklós-templom, Potsdam. A fotó illusztráció, forrás: Depositphotos

Az 1950-es évek közepén az NDK állam- és pártvezetése döntött a második ötéves terv mellett, amely egyebek mellett kiterjedt beruházásokat irányzott elő az energiakapacitások bővítésére. A papírgyár alapkőletételével egy évvel később Schwedt-ben egy második nagyvállalat jött létre, amelynek lakossága az 1956-os 6.000-ről mindössze 15 év alatt 38.000-re emelkedett. A „mezőgazdasági város” gyorsan szocialista iparvárossá vált. 1959-ben megkezdődött a mikroelektronikai félvezetőgyár építése.

Az 1960-as évek végén a brandenburgi körzetek iparának szerkezeti átrendeződése nagyrészt új építési projektekkel fejeződött be. Az 1970-es évek közepére 4.000 új munkahelyet teremtett egy takarmánygyár, egy tenyésztelep és egy vágóhíd. A nagyipari állat- és hústermelés megvalósulásával az 1970-es évek közepén lezárult az iparosítás új szakasza. Mivel az NDK-ban a lignit volt az egyetlen elegendő mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyag az energiatermeléshez, ennek fejlesztését és feldolgozását támogatták. Ebből a célból 1952-ben létrehozták a Cottbus Energy District-t, egy olyan közigazgatási egységet, amelynek területét elsősorban gazdaságföldrajzi szempontok alapján határozták meg.

Messze a legnagyobb lignittüzelésű erőművek a Boxberg és a Jänschwalde erőművek voltak, amelyeket az 1960-as és 1980-as évek között építettek és bővítettek, és összesen mintegy 4.500 embert foglalkoztattak. 1989-ben összesen mintegy 75.000 ember dolgozott a Cottbus körzet 24 brikettgyárában, 14 külszíni bányában és hat nagy erőműben. A kerület összterületének nyolc százalékát a bányászat foglalta el. A lignitipar egyrészt munkát adott és a 70.000 lakost számláló Hoyerswerda új lakóváros megépítését, másrészt azonban jelentős ökológiai károkat, valamint különleges mélységű és intenzitású tájmódosító beavatkozásokat okozott. Az 1949 és 1989 között elpusztított területeknek csak a felét tették újra használhatóvá az NDK végére. 1989-re több, mint 100 várost pusztítottak el külszíni bányászat következtében. Csak 1981 és 1989 között 23.000 embert érintettek az áttelepítések.

Az 1950-es években a Brandenburgi körzetekben megjelentek azok az iparágak és ágazatok, amelyek az NDK-ból a megosztottság következtében hiányoztak. A szocialista nagyvállalat társadalmi és kulturális eredményeivel egyre inkább formálta az NDK ipari munkavilágát. 1989-ben csak a három brandenburgi körzetben 17 nagyvállalat működött, mindegyik több mint 5.000 alkalmazottal. Ezek a cégek saját poliklinikákat, céges iskolákat és óvodákat, művelődési házakat, céges sportközösségeket vagy nyaralókat működtettek. Az NDK állam- és pártvezetésének ipari betelepítési és terjeszkedési törekvései jelentős változást idéztek elő Brandenburg gazdasági szerkezetében. 1955 és 1975 között Brandenburg kerületeinek részesedése a teljes NDK ipari termelésből 8,9 százalékról 16,1 százalékra nőtt.

A szocialista ipari körzetek kialakítása azonban számos olyan problémához vezetett, amelyek jelentősen megnehezítették a tervgazdaságról a piacgazdaságra való átállást. Végső soron a brandenburgi feldolgozóipar 1989-ig tartó fejlődése egy külön gazdasági térség szükségleteinek és alapvető politikai döntéseknek köszönhető. Az ipari rekonstrukció vagy új építés nagy erőfeszítésekkel járt, ami óriási eredményeket jelentett az SBZ/NDK gazdasági teljesítményének hátterében. A gazdasági keretek változásával azonban az újraegyesítés alapvető kérdéseket vetett fel e gyakran monostrukturális telephelyek vállalkozói kilátásaival kapcsolatban, amelyek átkerültek a magánszektor struktúráiba.

Az 1990-es újraegyesítés utáni első évek sok brandenburgi ember számára nem voltak könnyűek. Akkoriban minden ötödik ember munkanélküli volt, mert sok vállalkozást és létesítményt be kellett zárni, de néhány év hullámvölgy után Brandenburg gazdasága jól fejlődött. A foglalkoztatottak száma évről évre tovább növekszik, a munkanélküliek száma pedig tovább csökken. Számos németországi és a világ nagyvállalata már saját telephellyel rendelkezik Brandenburgban, sok kis- és középvállalat jött létre. Ők teremtik a legtöbb munkahelyet Brandenburgban.

Brandenburg Németország egyik legdinamikusabb gazdasági régiója, hiszen az ország Berlin kapujában és Európa szívében található. Kis és nagy cégek egyaránt otthonosan mozognak itt. Az állam iparágainak sokfélesége teszi vonzó helyszínné Brandenburgot az együttműködéshez és az új üzleti területekhez. Brandenburg a kezdetek óta sikeres üzleti helyszínnek bizonyult. A Berlin- Brandenburg régió kiváló feltételeket kínál az ipar és a szolgáltatások számára, valamint nagyon jó munka- és életkörülményeket a munkavállalók számára.

Brandenburg állam gazdaságpolitikája innovatív gazdaságpolitikai megközelítést követ regionális és ágazati prioritásaival. A különleges gazdasági és tudományos potenciállal rendelkező helyek országszerte célzott támogatásban részesülnek, ily módon a lehető legjobb módon fejlődhetnek gazdasági horgonypontként, és nagy hullámzási hatásokat generálhatnak környező területeik számára. Különösen erős gazdasági ágazatok a fémgyártás, fémfeldolgozás, gépipar, műanyagipar, vegyipar, élelmiszeripar, optika, járműgyártás és a kapcsolódó szállítási és logisztikai szolgáltatások. Az egyre fontosabb „modern mobilitás” piaci szegmensben Brandenburg mára Németország-szerte erős helyszínné fejlődött – az „e-mobilitás” kulcsszó alatt, különösen a járműgyártásban és az akkumulátorcellák gyártási értékláncában. A biogazdaság és a könnyűszerkezetes építőipar keresztmetszeti területén is vannak új tevékenységek. Brandenburg tartományként és ipari helyszínként következetesen arra készül, hogy a szövetségi jogi célt legkésőbb 2045-ig elérje a klímasemlegesség. Az ipari vállalatok elfogadták az átalakulással járó változatos kihívásokat.

Brandenburgban ma körülbelül 1.200 ipari vállalat működik (hivatalos statisztika 20, vagy több alkalmazottal). Ezekben a cégekben összesen közel 105 ezren dolgoznak. Éves árbevételük meghaladja a 37 milliárd eurót. Az ipari vállalatok keverékét egyrészt a nagy, gyakran nemzetközi hálózatba kapcsolt vállalatok, másrészt sok kis- és középvállalat (kkv) jellemzi. E KKV-k csaknem kétharmada legfeljebb 50 főt foglalkoztató ipari vállalat. Az összes gyártó vállalat mintegy hat százaléka több mint 250 alkalmazottat foglalkoztat.

Ezek az ipari vállalatok innovációs orientációjukkal, jó termékeikkel és iparági szolgáltatásaikkal évek óta jelentős mértékben hozzájárulnak Brandenburg, mint üzleti helyszín versenyképességének megőrzéséhez. E sikerek egyik fontos tényezője a Berlin-Brandenburg fővárosi régió sűrű kutatási területe.

Brandenburgi kapu, Berlin. A fotó illusztráció, forrás: Depositphotos

Változnak a termelési folyamatokkal szemben támasztott követelmények és a munkafolyamatok logisztikája és szervezése is. Az ország ipari vállalatai a növekvő automatizálás és digitalizáció kihívásával néznek szembe. Ez új képzettséget igényel a dolgozóktól. Az „ Ipar 4.0 ” és a „ Modern Ipar Brandenburg ” kulcsszavak azt jelentik, hogy a brandenburgi vállalatok bővítik kutatási és fejlesztési erőfeszítéseiket, és folyamatosan optimalizálják termékeiket, folyamataikat és anyagaikat. Fontos az innovatív munkaszervezési formák kidolgozása és megvalósítása a szociális partnerekkel és a munkavállalókkal közösen.

Míg a termelés digitalizálása a nagyvállalatok számára már régóta magától értetődő, addig a kis- és középvállalatok igény szerinti támogatást igényelnek ehhez az átalakuláshoz. A digitalizációs stratégia részeként az állami finanszírozási és tanácsadási szolgáltatások kifejezetten a kis- és középvállalkozások igényeihez igazodnak. A dekarbonizáció témája az iparvállalatok számára is egyre fontosabb, mert a német ipar várhatóan 2045-re üvegházhatású gázsemleges lesz. A sikeres átalakuláshoz mindenekelőtt sokrétű innovációra van szükség a vállalatok között, valamint a szövetségek, a szociális partnerek, a tudomány, a politika és a közigazgatás közötti folyamatos eszmecserére.

Források:

Mwae1
Mwae2
Mwae3
Wfbb
Brandenburgikon1
Brandenburgikon2
Stadt-Brandenburg
Politische-Bildung-Brandenburg

 Szakmai hírekért, újdonságokért, programajánlókért, üzletfejlesztéssel, német & osztrák
piacralépéssel kapcsolatos hírekért kövessen minket a Facebookon is!